Arisztotelész már háromféle arcképet különböztetett meg - az idealizált, a természetelvű és a szatírikus portrét. A görögök már törekedtek a puszta hasonlóságon túl, az egyéniség, a pszichológiai jellemzők megragadására is. A kereszténység a lelket fontosabbnak tartotta, mint az emberi testet, ezért évszáza- dokon keresztül nem létezett a portré, mint önálló műfaj. Az előző oldalon lévő Király Sándor olajportré eredeti fotója 1955-ből

A reneszánsz, a humanizmus szülte újjá
a portré készítését, mint önálló grafikai,
festészeti műfajt.
A polgárság kialakulásával, öntudatra ébredésével születtek meg a változatos stílusú portrék.
A németalföldi, már - már fényképszerű realizmustól,
az itáliai alkotók megszépítő idealizmusáig.

Önarckép, pasztell,
Jablonczay Kálmán

A portré pasztellkép fotó eredetije

Az olaj, mint festőszer jellemző volt a portré készítésben is.
Időigényessége és ebből fakadóan drágasága, azonban
nem minden igényt elégített ki.
A festőanyagok kifejlesztése meghozta a portré készítést
is jobban szolgáló anyagok megjelenését.
A pasztellkréta, a rajzszén, majd a grafitceruza tette lehetővé
a portré készítés elterjedését.

A pasztellel el lehet érni az olajképek egybeolvadó, viaszos lágyságát úgy, hogy a színeket keverik - szarvasbőrrel, ujjal, papírgalacsinnal ,,bedörzsölik"
a papírba.

Rendkívül népszerűvé vált a 18. századi francia, olasz portréábrázolásban, különösen pedig a hivatásos, utazó (!) festők körében.

Portréfestő a Károly-hídon

Nekünk már Prágáig sem kell elutaznunk,
hogy szeretteinkről portrét készíttessünk
- Prágába sörözni menjünk! :-))

A ceruzarajz eredeti fotója

A haztartas.com lehetővé teszi,
hogy az internet és a telefon segítségével,
valóban interaktív módon elkészülhessenek ezek a portrék
Önnek emléknek, ajándéknak.